Párizs 1937: vélemények, tanulságok

illusztráció

A III. Nemzetközi Grafológiai Kongresszus hallgatósága körében dr. Werner Wolff előadása, az írásban kivetülő tudatalatti vágyakról, némi vihart keltett.
„Ez az érdekes, bár helyenként hihetetlenül túlzott előadás parázs vitára adott alkalmat. Anja Mendelssohn a pszichoanalitikus grafológusok nevében támadt neki az előadónak, a magyar hölgyek pedig temperamentumos felszólalásban egyenesen a grafológia őskorába való visszatérésnek nevezték az ilyen grafologizálást.” írta a Pesti Napló, 1937. okt. 31. számában e kongresszusról szóló beszámolójában.

Románné Goldzieher Klára: »Grafológia 1937« (A párizsi grafológiai kongresszus tanulságai) címmel tartott előadást november 9-én a MÍT-ben. Az erről szóló újsághírben a következőket olvashatjuk: „A kongresszus igen élesen állást foglalt a laikus körökben nagyon divatos olcsó grafológiai szimbolizmussal szemben, amely egy szabó írásában mindenáron ollót keres és megrajzolva, leírva látni véli az emberek írásában vágyálmaikat. Ez a felfogás ma már teljesen túlhaladott s egy előadást, amely emellett tört lándzsát, a kongresszus tagjai egyhangúlag elutasították.” (Pesti Napló, 1937. nov. 10.)