2016. január 25., hétfő

Szalmás Piroska emlékezete

Szalmás Piroska halálát követően a Szalmás-kórus tovább folytatta ténykedését 1948-ig. Majd a háború utáni rendszerváltást követően Szalmás Piroska férje kiadványokkal emlékezhetett meg a kórusról. Később emlékbizottság alakult a korábbi tagokból. 1977-ben egy másik munkáskórus felvette Szalmás Piroska nevét. 
Ugyancsak 1977-ben a Terézvárosban – abban a kerületben, ahol korábban pártaktivista volt – még utcát is elneveztek Szalmás Piroskáról, stílusosan a Zeneakadémia közelében. Az utcát azóta már átnevezték, de a korábbi utcanévtábla (bár áthúzva) de még kint van. 

2016. január 18., hétfő

Szalmás Piroska grafológiával is foglalkozott

Szalmás Piroska (1898–1941) neve a múlt század húszas éveiben, mint tehetséges zongoristáé, a jövő reménységéé tűnik fel. Zongoraművészként indul, és zongoratanári oklevelet is szerez. 1925-ben köt házasságot Fischer Antallal.
A következő évben az egyik folyóirat így mutatja be: „ismert zeneszerző, zongoraművésznő, írónő és grafológus”. 

A MÍT megalakulásakor Szalmás Piroska a pénztárosi tisztséget vállalja, ám az első közgyűlésen már egyszerű választmányi tag. Ami érthető is, hiszen akkor ő már egy másik társaság lelke.
Szalmás Piroska 1930 nyarán fiatalokból népdalkórust szervez, mely később egyre bővül, népszerűbb lesz és még több teendőt ad számára. Idővel még a magántanítása is háttérbe kerül, bár szűkös körülmények között élnek. A kórus első tíz esztendejében ebben teljesedik ki Szalmás Piroska élete. A kórusvezetés mellett alkot: hol zenét ír, hol pedig magyar szöveget az előadásra szánt idegen dallamokhoz. Általa lettek népszerűek hazánkban a néger spirituálék, és ő zenésített meg elsőként József Attila verseket. A Szalmás-kórus fogalommá lett a munkások körében.
Szalmás Piroskát 43 évesen hirtelen ragadta el a halál, temetése munkásmozgalmi esemény lett.

2016. január 11., hétfő

Móricz Zsigmond is grafologizált


Irodalmi nagyjaink között vannak néhányan, akiknek grafológia iránti érdeklődése köztudott. Kevésbé ismert, hogy Móricz Zsigmond (1879–1942) is „eljátszott” a grafológiával.
Irodalomtörténeti kutatásai során Csáky Edit bukkant ennek bizonyítékára. Móricz könyvtárának egyik történelmi témájú könyvében Fráter György, Dobó István, János Zsigmond, Zrínyi Miklós (a szigetvári hős), Báthory Gábor és Pázmány Péter facsimilében közölt aláírásai mellé ceruzával írt bejegyzések tanúsítják, hogy elgondolkodott jellemükről. Csáky Edit „A grafológus Móricz Zsigmond” címmel publikálta az író széljegyzeteivel kapcsolatos felfedezését. Publikációja ma már digitalizálva is elérhető.
Ha belenézünk, megállapítható, hogy Móricz bejegyzései néhol rövid grafo-portréknak is beillenének. Éppen ezért közöltünk a Grafológia folyóirat 1997/7. számában ennek kapcsán egy cikket.

2016. január 4., hétfő

Anton Trstentjak és a grafológia


Anton Trstentjak 1906. január 8-án született. A maribori gimnáziumi tanulmányait követően teológiai tanulmányokat folytatott, majd filozófiából doktorált. Pappá 1931-ben szentelték. Folytatta még tanulmányait valamint megkezdte kísérleti pszichológiai ténykedését, így ezen időszakban Németországban, Franciaországban és Olaszországban is lakott. Eközben hazájában teológiát tanított. Majd 1940-től nyugdíjazásáig (1973) a ljubjanai teológiai fakultáson tanított filozófiát és pszichológiát. Számos tudományos szervezet tagja lett. Előadásokat tartott, szakcikkeket is szép számmal publikált. Továbbá 47 könyve jelent meg a sokoldalú tudósnak. Tevékenységét hazájában is elismerték. 90 évesen 1996 szeptemberében hunyt el.
A világirodalmi lexikon szerint Anton Trstentjak „szlovén filozófus, pszichológus”. Másutt az antropológus, teológus meghatározás is látható még a neve mellett. De a grafológia is érdeklődési körébe tartozott, bár maga csak hobbinak tekintette. Egy könyvét is kiadták a témában 1986-ban Človek in njegova pisava (Az ember és a kézírása) címmel.