2015. október 29., csütörtök

Bendetz Móric nyughelye a Donnál


Történelmünk lapjaira fekete tintával került be a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája. A kisegítő munkaszolgálatosként hadrendbe állított, a keleti frontra vezényelt Bendetz Móric sem tért vissza. Élete a hivatalos dokumentumok alapján 1942. december 27-én ért véget. Utolsó állomáshelye Novij Gran Hresztiki, ott temették el még aznap. A helyi magyar katonai temetőbe összesen 415 személyt temettek (köztük 157 munkaszolgálatost).
Évtizedekkel később az ő maradványaik is a 2003-ban Rudkinoban felavatott katonai temetőbe kerültek. A II. világháborúban Oroszország területén elhunyt magyar katonák központi temetője Voronyezstől délre, onnan alig egyórányi autózással érhető el. Egyik határán a Don kanyarogva folyik. Méltó emlékhely lett a hatalmas katonai temető, ahol ma a 2. magyar hadsereg állományának majdnem negyede nyugszik.
Közel 1300 gránittáblán több mint hatvanezer név sorakozik, 12595 hősi halott és 49343 eltűnt katona neve.
Az egyik gránittáblán a Novij Gran Hresztikinél elhunytak névsorában ott találjuk.
„BENDETZ MÓRIC, dr. honv. 1901. 03. 09–1942. 12. 27”

A képet és az információk egy részét a http://www.hadisir.hu/hadisir/ oldalról vettük át.
 

2015. október 24., szombat

75 éve hunyt el Crépieux-Jamin


1858 decemberében született, Franciaország északi részén. Ugyan kitanulta az órásmesterséget, mégis úgy döntött: Genfbe megy s ott fogorvosnak tanul.
Svájcban találkozott a grafológiával, Michon egyik műve révén, majd 1885-ben maga is megjelentetett egy grafológiai tanulmányt. Írás és jellem (L’Écriture et le Caractère) című művét 1888-ban publikálta. 

1889-ben kapta meg a diplomáját, megnősült és letelepedett Rouenben, és megkezdte orvosi praxisát. Felesége, akinek családnevével (Jamin) toldotta meg a sajátját, 1913 végén elhunyt, ő pedig idővel újranősült.
Jules Crépieux-Jamint sokoldalú érdeklődés jellemezte (órák, zene, mágnesesség, méhészet), de minden mást megelőzött nála az írásvizsgálat. A Dreyfus-ügyben (1897) írásszakértőként hallgatták meg. Ezt követően azonban páciensei kezdtek elpártolni tőle. Ám előnyére fordította új helyzetét: így teljesen a grafológiának szentelhette magát.
Neves elődjéhez, Michonhoz hasonlóan rendszerező szemlélettel közelített az írásvizsgálat tudományához. Az írásjegyek csoportosítását tartotta elsődlegesnek. A grafológia ábécéje (ABC de la Graphologie) című művét, melyben a grafológiai jelek általa alkotott rendszerét mutatta be, 1929-ben adta közre.
75 évvel ezelőtt, 1940. október 24-én hunyt el 81 évesen.

2015. október 19., hétfő

Klages magyar barátja


Palágyi Menyhért
Palágyi Menyhért (1859-1924) a 19. század végén kezdte ténykedését. Matematikával, természettudománnyal, majd irodalomkritikával és társadalomelméleti kérdésekkel is foglalkozott. De ami ezúttal a legfontosabb: a századelő kiemelkedő – bár mára elfeledett – filozófusa volt. Német nyelven Melchior Palagyi néven publikált. 1901-ben a tér és idő egységét tárgyaló tanulmányával megelőzte Einstein nagyhatású gondolatait.
Palágyi 13 évvel volt idősebb Ludwig Klagesnél, és a német gondolkodó becsülte Palágyi munkásságát, eszméi nagy hatással voltak rá. Szakmai barátság alakult a két filozófus között. 1908-ban egy konferencián találkozott  először személyesen az akkor 49 éves magyar-zsidó természetfilozófus és a 36 éves Klages. Majd Palágyi Münchenben Klages vendége volt 1911-12 telén egy hónapig. Amikor Palágyi a Tanácsköztársaságot követően Németországba költözött, Klages már Svájcban élt. A német filozófus két hétig vendégül látta magyar kollégáját kilchbergi házában nem sokkal Palágyi halála előtt. Palágyi 65 évesen hunyt el Németországban. Ezt követően Klagest felkérték, hogy Palágyi műveit szerkessze kiadásra, s ő annak ellenére, hogy a saját munkáit emiatt félre kellett tennie, nem mondott nemet.

2015. október 12., hétfő

Pap, aki grafológiával is foglalkozott: Soltész István


Soltész István fiatalkorában
Soltész István 1894 januárjában Losoncon született. A gimnáziumot még szülővárosában fejezte be, majd az esztergomi szemináriumban kezdte meg teológiai tanulmányait. A francia és német nyelvet is elsajátította. 23 éves korában pappá szentelték. 
Ez követően főként Duna-menti településeken szolgált. 1926-ban nevezték ki bajnai a Szent Adalbert római katolikus templom plébánosának. Több mint két évtizedig élt és tevékenykedett Bajnán, a nagy múltú településen, amelynek történetét is papírra vetette (Historia Domus) egészen 1948-as áthelyezéséig. Ezen időszakon belül esperesi teendőket is ellátott a régióban.
Soltész Istvánnak a grafológiával kapcsolatos – dokumentált – ténykedése is arra az időszakra esik, amikor Bajnán szolgált. Előadást tartott és ezzel kapcsolatos cikkeket írt, valamint könyvet is. Az „Emberismeret az írásból” című művét első ízben maga jelentette meg Bajnán. Ennek alcíme:
A grafológia módszeres kézikönyve a modern individuál-pszichológia és a karakterológia elvei alapján.”
A második kiadása
egy budapesti kiadónál jelent meg „Grafológia. Emberismeret az írásból” címen. Mindkét megjelenés a ’30-as évekre tehető.
Soltész István 1948-tól Nagybörzsönyben volt plébános, 1960-ban került nyugállományba. 1969-ben Esztergomban hunyt el 75 évesen.

2015. október 5., hétfő

Bálint Antal munkásságáról


Bálint Antal (1883–1964) már gimnazistaként a gyorsírók egyletének tagja. Matematika-fizika szakos tanárként végez az egyetemen (1906). Már akkor kezdeményezője a Gyorsírástudományi Társaságnak, később a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének (1925) alapítója. Ekkor pszichotechnikai laboratóriumot vezet, hazánkban elsőként foglalkozik pszichotechnikai képességvizsgálatokkal. (Ebbéli tapasztalatait Péterváron és Berlinben szerezte). Később az OTI Pszichotechnikai laboratóriumának vezetője lett (1929–1944).
Írásszakértőként is ténykedett. A Magyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) egyik alapítója tagja. Majd Románné Goldzieher Klárával együttműködve a grafodin megalkotója (1931). Melyhez korábban a gyorsírás időmérési gyakorlata szolgált alapul. Ezen vizsgálati eredményei továbbá megalapozták az egyszerű gyorsírás hazai kidolgozását.
Bálint Antal gyorsírástudós, a magyar gyorsírástudomány elveinek írásba foglalója 81 évet élt.